A Kúria 2/2014. Polgári Jogegységi Határozata (2014.06.16)

2014.06.16

Ahogy azt a Kásler ügyben hozott döntés kapcsán jeleztük olvasóinknak, mihelyst a Kúria 2014. június 16. napjára összehívott jogegységi tanácsa meghozza jogegységi határozatát, annak tartalmát, lényegét ismertetjük olvasóinkkal.

 

A határozat rendelkező „lényegi” része a következő:

A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve; tételes meghatározás elve; objektivitás elve; ténylegesség és arányosság elve; átláthatóság elve; felmondhatóság elve; szimmetria elve).

Ezen elvek alapján az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetően meghatározzák, hogy a hivatkozott PK véleménynek megfelelő ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére; egyben pedig lehetővé teszik annak ellenőrizhetőségét, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződéses rendelkezések betartásával az arányosság, a ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor.

A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.

A Kúria az EBH.2013.G.10. számon közzétett határozat elvi bírósági határozatként való fenntartását megszünteti.

Dr. Wellmann György a jogegységi tanács tagja a döntést követően számos lényeges kérdésre válaszolt a sajtótájékoztatón számára feltett kérdések során:

Az árfolyamkockázat tisztességtelensége a legfőbb bírói fórum szerint „csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető”. Arra a kérdésre azonban, hogy ezt miként kell értelmezni, Wellmann azt válaszolta, ez kizárólag a konkrét bírósági ügyekben dől majd el.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a bizonyítás a fogyasztót – az adóst – terheli. Aki tehát vitatja, hogy a kölcsönszerződés aláírása előtt pontos, a devizahitelek kockázatára is kiterjedő tájékoztatást kapott, annak igazolnia kell, hogy félrevezették. A kollégiumvezető erre nem sok esélyt lát, hiszen például azt kellene hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az adóst azzal bíztatták: a svájci frank árfolyama bizonyos összegnél soha nem lesz magasabb.

Arról, hogy a Kúria 2/2014. számú polgári jogegységi határozatát követően, arra mintegy „ráépülve” milyen lépések várhatók a közeljövőben a jogalkotó részéről, az „Aktuális hírek” menüpont alatt részletes és folyamatos tájékoztatást teszünk közzé honlapunk olvasói részére.