Megvan a forintosítási árfolyam - Mire készülhetnek a devizahitelesek? (2014.11.10)

2014.11.10

Több mint egy év tragikomikus huzavonájának vetett véget vasárnap a családi délutánt megszakító bejelentés: a jelenlegi piaci árfolyam közvetlen közelében váltják át forintra a devizahiteleket. A devizahitelesek (akik a februári elszámolás után negyedével kisebb törlesztőrészletet fognak eleve fizetni) többsége valószínűleg most nem tudja olyan nagyra értékelni, amit mi igenis nagyra értékelünk: 2011 decembere óta nem látott, piacbarát megállapodás született a devizahitelesekről a bankok és a kormány között, és hamarosan lezárul a magyar lakossági devizahitelek egy évtizedig tartó, verejtékes és kínos korszaka. Vagy mégsem? A friss bejelentésekkel még nincs vége a történetnek.

 

Ha valaki Rogán Antal június 30-ai tévényilatkozatára alapozta egész életét az elmúlt néhány hónapban (amelyben a Fidesz frakcióvezetője kedvezményes forintosítást ígért), az tényleg becsapva érezheti most magát, hiszen nincs szó semmiféle kedvezményes árfolyamról vagy végtörlesztésről: a frankhiteleket 256,5, az euróhiteleket pedig 309,0 forinton konvertálják forinthitelre. Csak reméljük, hogy a devizahitelesek többsége készült azért arra is, hogy a forintosítás piaci árfolyamon történik majd, ahogy a Portfolio saját értesülései alapján október 22-én már megírta, és ahogy a Kúria június 16-ai jogegységi határozatából egyébként logikusan következett: főszabály szerint a devizahitelek árfolyamkockázatát az ügyfelek viselik.

Annyival bővült azért azóta a tudásunk, hogy ez a piaci árfolyam valójában egy pontosan meghatározott nap, illetve időszak hivatalos MNB-árfolyama lesz (euróhitelek esetében a pénteki MNB-árfolyam, frankhitelek esetében a június 16-ai Kúria-döntés óta eltelt időszak átlaga), ami persze nagyon közel van a mostani piaci árfolyamhoz. Mivel az MNB várhatóan már ma odaadja a bankoknak a devizaforrások lezárásához szükséges, 8 milliárd euró körüli devizát, a bankokat lényegében már az is hidegen hagyhatja, hol jár majd az árfolyam, amikor a tényleges forintosításra sor kerül, devizaárfolyam-kockázatot ugyanis, a jegybanknak hála, nem futnak.

De mi a helyzet a másik oldallal? Hogy is áll most a devizahitelesek egyenlege? Bontsuk csak 3 részre a nehezen átlátható eseménysort:

Nem újdonság, hogy a fenti három eseményből az első (elszámolás) jelentősen csökkenteni fogja a devizahitelesek terheit, de a nagy többségét így is csak annyival, hogy a tartozás összege mégmindig nem megy az eredetileg felvett hitelösszeg alá, vagyis ki fog derülni: mintha az elmúlt 6-8 év törlesztései hiábavalók lettek volna. Mint most vasárnap kiderült, ezen a helyzeten a forintosítás árfolyama sem javít tovább, hiszen a tőketartozás az elszámolással elért szinten marad majd. Ezzel a forintosítás olyasmire irányítja rá a devizahitelesek figyelmét (mégpedig a kezdetihez képest is nagyobb tartozásra), ami a forintosítás nélkül akár el is sikkadhatott volna. Ami pedig a törlesztőrészletet meghatározó másik tényezőt, a kamatot illeti: a másik ördög itt bújik meg a bankok és a devizahitelesek szempontjából is.

Mirő is van szó? Bár a bankok válláról most a forintosítás piaci árfolyamával látszólag lekerült a teher, valami még nagyon nem oldódott meg: a kormány és az MNB nyilvánvalóan el akarja kerülni a nagy csalódást, vagyis azt, hogy az elszámolásnak köszönhetően ugyan nagyot esik a törlesztőrészlet, a forintosítás révén azonban részben vissza is emelkedik. Hiszen magasabbak a jelenlegi forintkamatok, mint a sok évvel ezelőtti devizakamatok, amelyek az elszámolás alapján egyedüliként tekinthetők tisztességesnek, és a törlesztőrészlet csökkenését biztosítanák.

Számos jel arra utal, hogy a bankokon még egyszer itt fogják elverni a port, vagyis a forintosított devizahitelek kamatszintjét erőteljesen korlátozzák majd, rontva a bankok bizniszét. A forintosítással járó macerát csak igazán kedvező konstrukciók esetén lesz hajlandó vállalni az ügyfelek jó része. Jó kérdés, a bankok és a kormány megállapodása erre a szempontra kitért-e. Gyanítható, hogy nem. Ha pedig tényleg nem, akkor a súrlódási együttható még mindig nem nulla, a devizahiteles ügy nincs lezárva, a történet még messze nem kerek. Pedig most nem áll rosszul a kormány: a devizahiteles sztorit úgy sikerült levezényelnie egészen mostanáig, hogy ő maga látszólag semmi rosszat nem tett a bankokkal:

Tartunk tehát tőle, hogy a végén rossz szájízzel áll fel a tárgyalóasztaltól a ma még látszólag nagy egyetértést mutató banki fél. És ha már rossz szájíz, végezetül álljon itt egy költői kérdés: hogy fogja teljesíteni a kormány "a devizahitelek Magyarországról való kivezetésére" tett ígéretét, ha kiderül, hogy a devizahitelesek mindössze mondjuk 40 százaléka igényli majd a forintosítást(hiszen nem lesz kötelező)? Emlékezzünk: az árfolyamgát révén is csak a devizahitelesek 40 százaléka akart megszabadulni az árfolyamkockázattól, és az elszámolástól önmagában nem nő meg az ügyfelek motiváltsága erre a fajta szabadulásra. (A cikk bevezetőjében említett 2011. decemberi időpont egyébként épp a bankok által üdvözölt árfolyamgátról szóló megállapodásra utal, amikor utoljára sikerült hasonló, devizahiteles egyezségre jutni - ebből a szempontból szinte történelmi a mostani megállapodás.)

A fenti kérdésre adandó válasz legyen inkább a gazdaságpolitikusok problémája, persze csak addig, amíg tényleg nem a forint (gyenge érvekkel megalapozható) mesterséges elgyengítésének esetleges szándéka áll az egész devizahitel-forintosítási ügy háttérben.

www.portfolio.hu Palkó István